A síkságon álló üres telek.
Anyám. A magasságszűz.
/Lázadó korszakában is csak 1,5 m bozót borította./

Hangosan felkiált!...
...ahogy egy csoport idegen belé hatol.

Megszületek.
Először fejben, majd papíron.

A következő hónapokban
Ahogy a képzelőerő áramlik keresztül rajtam, növekednek terveim.
Alapkövem letétetik anyám hasán.
Szüntelenül szívom a tőkét mint az anyatejet
magamba- alszom, eszem és nevetek...
Megjönnek a munkagépek, anyám sír.
Meggyalázzák, ahol tudják.
Engem nem érdekel,
esténként csak a csillagos eget...

6. Emelet
Őszi napsütés. Sárguló levelek.
Émelygés fog el.
A falaimon csordogáló izzadtságra ébredek...
3 nap eltelik de álmaimból még mindig halva kelek,
Rémes, de nyugtatom magam,
az építkezés halad.

33. A tél közepe...
Baljós jelek.
Leállnak a munkálatok pár napra,
mert valamilyen furcsa oknál fogva
nem bírják a huszonötöt mínuszba.
Didergek.
Egy autónyi hó fejemről aláhull.
A vasbetonkeringésem lassul.
Tartógerendáim vacognak.
Karácsonyra biztatást kaptam anyámtól.
-Minden rendben lesz, hamarosan tavasz.

58. A tavasz kezdete...
A Föld lassan begyógyítja hóvarborította sebeit,
és munkaruhában a deszkákra pattanva, belovagolnak a tavasz hullámain a természet lágy ölének magvain lakmározó madaraknak álcázott lidércek.
Visszatértek. Rosszullétek rúgják rám az ajtóimat.
A mélység urai szidalmaznak.
Alszom.
/...suttogás.../
Felriadok.
/Síri csend./
Valóság vagy képzelet?
Alszom.
/...suttogás.../
Anyám nyugtat csak,
/hamis szavak és gonosz mosoly./
Alszom.

77. A fák virágai fuldokolnak a megporzás tengerében...
A munkások érdeklődve figyelik a falaimon megjelenő karmolásnyomokat.
Kínomban csinálom őket.
Kezdem érteni, mi baja velem a teremtőnek.

100. A nyár beköszön viharosan, kedvességét kendőzve...
A pucér belsőm lassan öltöztetik alulról, eközben az ég felé török...
Szédülök.
A lemenő nappal én is kiürülök.
Csak a riasztó rendszer marad velem,
meg két őr,
de ők anyámmal töltik az éjeket.
Mocskos fantázia, képzelet.
Nekem nincs. Én csak úgy látom a rémeket.

142. Az aranyba forduló távolba bámulok, a szántóföldeket.
Csak lenézni félek. Már értem.
A 100. környékén tesztelik a lifteket.
Viszketek.
Pánik tör rám hirtelen.
Kikelet.


185. A haláleset.
Kiszédül, én csak kicsit löktem.
Zuhanás közben még hallja, ahogy anyám kacag.
Most épp rendőrök jönnek-mennek.
Jegyzőkönyvbe vesznek.
Rettegek.
Míg rekonstruálják a történteket,
lezárnak.
A gumitalpak masíroznak.
Az öngyilkosságot elvetik.
Munkahelyi baleset.
Nincs nyoma az idegen kezűségnek.
Bűnös vagyok és hallgatok.
Hogy tehetném jóvá?
Hallucinációim erősödnek.

211. A munkások is félnek.
A valóságot én teremtem.
De nem én vagyok.
Szédülök. Álmodom hogy élek?
Rettegek.
A rohamok egyre gyakrabban kopogtatnak.
Sírok.
Könnyeimtől áznak a falak.
Még ketten meghalnak.
Egyre rádől egy oszlop.
Ölök.
Nem nézek oda, amikor a
másik azt hiszi repülni tud.
Bezárnak.
A szerkezetem instabil, kiszámíthatatlan:
ÉLETVESZÉLY!
Teszik ki a táblát.
De én csak rettegek, félek.

Mit érdekelnek engem holmi mérnökök, statikusok, meg építészek?!...

A befektetők őrjöngenek,
szidják anyám, és engemet.
Hallottam a rádióban,
ez ment az reggeli showban.

De én csak rettegek, félek.

Eltelik két hónap.
Nem vagyok ura magamnak.
Sötét van.
Megközelítenek.
Menjetek innen! Kiáltom.
Hát nem látjátok hogy veszélyes vagyok?!
De ők csak elhelyezték a dinamitot...

Anyámon időznek még egy keveset.
Ó a kígyó!
Hogy megtervezték kivégzésemet...

Közben csak rettegek és félek.

A dinamitot aktiválják, pontba reggel hatra.
A Nap éppen virrad, hisz parancsba van adva.
Lefele csak egy út vezet
Sikítok, de nem halljátok.
Soha többé nem rettegek
elfeledett, édes por és mocsok,
ők homok, ti csontok én romok.

Anyám mégis megbocsájtok...

Törik a füst, szállnak tükrök
sűrűn, ültömben kavargok némán,
a boltíves teremben félhomály van.

A padló repedései közt
megremeg a lehullott vakolat
burkolta lelkiismeret.

Beleszerettem,
az egyensúlyát vesztett táncos
szerelmébe az anyafölddel,
tegnapelőtt.

A koppanás vetette
visszhangon utazom
a kilátástalanság tornyának
kilátójához...

Ébredésem nem várt.

Hiábavaló.

Álom.

Jó: Egy szó. Hamis képzet.

Nem csak a szívlátást lehet becsapni.
Manipuláltam.

Sokszor nincs a néha.

Semmi.




Egyed Krisztián 2012.03.31.

Meglőtték lovamat. A csatazaj
elnémult egy pillanatra.
Árnyéka sírként tornyosult eszméletem fölé.
A foglyok közt riadtan hasadt rám
a Hajnal tábornok fújta győzelmi induló.
Dédapám kardja a porban.
Baj van.




Egyed Krisztián  2012.03.15.

4 évente születek főnixként,
majd halok meg újra
és újra a tej-útra kelek,
hogy vándoroljak amíg
Sárgolyónk eltölt egy tavaszt egy nyarat egy őszt egy telet.
A Jupiter fogadóban alszom egy keveset
egy tavaszt egy nyarat egy őszt egy telet
majd a fekete lyukba bújva várok,
egy tavaszt egy nyarat egy őszt egy telet
hátha valaki megtalál,
de csak a Halál kopogtat, s kiált:
-Te vagy a fogó!
Vonakodva kergetem egy tavaszt egy nyarat egy őszt egy telet
és ismét megszületek...

Egyed Krisztián    2012.02.28.

Fogyasztói társadalom!
Mindennapi M betűnket add meg nekünk ma.
Egy kislányt elkapnak mert cukrot lopott...
-De védeni kell, mert elfogy.
A türelem is sajnos, bár az ne fogyna...
Megérthetnénk miért néz apjára éhesen a négyéves
Kinél két kisebb, három nagyobb akad a családban...... meghatlak?
Talán. Az állam nem vezet statisztikát...
-Erről? Minek? Lesz más is éhes, máskor. Sokan.
De ő nem. Ő MEG-IN-GAT-HA-TAT-LAN-nak látszik.
Csak hogy nem is létezik.
Mégis lop.
-Hoppá!?
VERI az eget a hazugság, de az a baj hogy csak idelenn hallják.
Azt hiszik ez az égi parancs!
-Vigyázz be ne dőlj kedves...
...csak a karjaimba ha nedves
ott a pont , tudod
ahonnan mindannyian jövünk...
csak ezt valakik elfelejtik...
/ha csak nem klónoztak valami elcseszett laborban./
-Különben is késtél! Ez nem az a generáció!
Ne csak a következő seggig láss és nyalj,
mint egy hangyász kit erre teremtettek...
Nőj fel és lásd! Csodáld!
A fát, a virágot, az erdőt...  amíg nem túl késő...

2011.11.01.

Alszol, de én mégis látlak és remélek. Ijedt prédaként zarándokoltam. Élek. Szenvedéstől dörgő zivatarok áztattak eléd, majd reményt mint sárkányt eregettem a fellegekben. Tekintetedből hulló libabőr költözött belém, emlékek tódultak fejembe, kinyújtom a kezem feléd...

/a közelmúltban írtam/ Egyed Krisztián

Te hány féle képpen tudod értelmezni?
első képversem

Ezt január 1-én írtam, utólag is Boldog új évet! ;-)

A földön szétszórva hevernek az ünnepléskor felrobbant emlékeink petárdái.
A többit a kukákban és a toaletten keressétek.
Új ígéreteket kapartam az agyhártyámra, talán a fele sem háborgatja majd a hétköznapok állóvizét.
Horgonyt fel, bontsunk vitorlát!
Vezessen új helyekre a másnaposság szele, élvezzük a tegnapok tengeribetegségét,
a ma örvényeit kerülgetve, a holnap vízi hulláival, megérkezvén a holnapután kikötőibe.
Pincesor vár ránk a parton
apáinknak sem volt pardon
provokáld a tölgybort-hozót
aki olcsó törvényt hozott
2-3 üveg után a paragrafusoktól megrészegülten vár a főtér
ahol éppen régmúlt álmot akasztanak
a bűne:
reményt lopott kisfiának
a Népnek, szegény kis árvának
legyen évnek bármely napja
szegény lehetsz, meg katona
de ne szomorkodj mert jön a
bú-bánat űzési adó,
egy kiskaput azért nyitva hagynak
igazán fair kis opció
ha veszteséges lesz is,
az arcunkba nyomják azt ami jó
a cégéren ez fog állni
Múltba-temetkezési vállalkozó

Egyed Krisztián  2012.01.01.

De az vesse rám az első követ, aki ha bárányt lát nem farkast kiált!
Ordas igazság ez, tudom hogy sötétben az összes bárány fekete...
Erről nem te tehetsz, hanem az idő... rozsdás
Kerek-e vagy szögletes pár centis vagy több méretes tengelye...
Dolgozik, ahogy a munkások a Bábel tornyomon.
Ahol én vagyok a rabszolga, a hajcsár,
A katona, a hordár, a kincstárnok, a császár,
A csapos a pultnál, a napszámos aki a szajhát jól meg...
Ahogy a vonal az írnokot húzza

Ha túl sok a tinta és a sofőrök csak mazsoláznak az idegsztrádán
Feketén dolgoztatom szegényeket amíg a Napom ismét felkel eszméletem horizontján...
Megszólal a bokor:
-Halkabban ha kérhetem.
Ijesztek magamra.
-Nem tudok aludni  
Akár a rab kit mint akasztófa várok,
A szög, a kalapács sőt a koporsó is,
S a futár aki nem hummerrel jár
És az üzenet is...
Én vagyok...
A mester és a kontár...
Ha elkészül a remekmű, vajon meglelem az isteni részt, vagy jutalmul az elmedögvészt ?
Csak ne felejtsem befizetni az önrészt.

Egyed Krisztián        2012.02.11.   -Pécs

Korunk hozadéka
Népünk söpredéke
Ha naggyá tett is
Már nincsen sehol
A malom embert őröl
A szél elhordja hangunk

A fekete fénnyel izzó gyémánt kihűlt...

A szél elhordta hangunk
A malom embert őrölt
Már nincsen sehol
Ha naggyá tett is
Népünk söpredéke
Korunk hozadéka

A Napunk letűnt
Porrá civilizálódtunk.

Majd ismét alkot a Teremtő
Egy új fajt, ami talán
méltóbb lesz, és nem cseszi föl.

Új játszópajtások!
De már csak az üveg mögül nézi
Hogy nő kis kedvence...
Jobb lesz-e mint azelőtt, vagy
Ez is szemért szemet kapar?

Választ csak az idő ad,
Meg az emberásatások,
Egy pár csontot már rekonstruáltak,
De megnehezítik az összeillesztést
A radioaktív látomások.

Egyed Krisztián   2011.12.27. Litér

Hogy állok a nyelvekkel?

Magyar, angol és a többi
egymást folyton folyvást nyűvi
a szavakat ugyanúgy csűri-csavarja apraja nagyja
mégis egymást marja összetartás helyett...

Hogy állok a nyelvekkel?

Édes, savanyú, vidám vagy szomorú
Ingyen adnám de nem kérik
Sokan áhítoznak, pedig
Nem tisztelik!
Számba se vesznek
Vagy szájukba?
Édes mindegy
Savanyú cukor
Vidám percek
És egy szomorú óra...
De ennyi elég!

Hogy állok a nyelvekkel?

Forog, pörög, körberöhög, ízlel, érez
Nem sorolom élettani funkcióit
Tocsogunk a nyálban
Kiköpöm...

Hogy állok a nyelvekkel?

Idővel mocskos lesz ha felnő
Igazat beszélő ártatlan gyermeknyelv óh be szép...
Volt!
Ma már hazudni kell,
Az igazság semmit nem ér...
Illetve nem is érdekel... senkit.

Hogy állok a nyelvekkel?

Szarul de büszkén, tartja a mondás,
De érzem nem ez a megoldás
ide most más kell pajtás
ösztön vagy börtön
itthon vagy külföldön
Ki mondja meg?
És ti hogy álltok?
Így állok én a nyelvekkel...

Egyed Krisztián      2011.09.13 - Pécs     

Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy megosszam verseim és egyéb írásaim a tisztelt nagyérdeművel, azaz veletek. Enyém a megtiszteltetés, hogy 2011 őszétől tagja lehetek a Sopianae Slam csapatának, Pécsett képviselve ezt a műfajt.

Röviden erről:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Slam_poetry

Illetve (+ infók, rendezvények): 

http://slampoetry.hu/
http://www.facebook.com/SlamPoetryHungary

Ez volt a reklám helye, és most a vers:

Ha fejedben a falakat Valóság porig rombolta
S a rád törő nagy-agy-vihar magát már kitombolta
Kezedbe a tűt maga a Kult Ura nyomja
Oltsd magadba, csak egy szúrás
Mint egy ördögi kintornás,
A véredbe juttatva
Szívritmusra, dallamra
Utazik az agyadba
A piros lámpás kanyarba
Befizetne egy menetre
és Valóságot döngetne
Csoda volna
nem szűzkurvás
9 hónap
kis messiás
felnő, had legyen
mosodás
A reklám ennyi:
INGYEN BŰNFOLTTISZTÍTÁS

De amiben üzlet van az nem tart örökké
Nagyorrú Lobby kiszagolta: Nekünk köll a lé!
hal meg kenyér
sokasodás
bilincsbe vert
vesszőfutás
szamár háton
bevonulás
egy kis
töviskoszorúzás
kiabálós
korbácsozás
30 pénzért
árulkodás
Ponciussal
fotózkodás
harmadik nap
feltámadás

Csőrében a szemeddel egy holló messze repül
Az út széli kereszteken mind emberbőr feszül
Utazásunk megszakítja
Egy nem várt útitárs
A festők legrosszabb rémálma:
a Kép-szakadás

Csak órák múlva kelt téged Amnézia
De te nem tudsz, te nem emlékszel, te nem tudsz,
Ő szerinte Eszméletlen jó cucc
A megváltás fájdalmával tested ringbe száll
Ez már nem az első menet a tömeg tátva száj
Tátva várja Sült Galambot, de ő nem jő soha már!

Egyed Krisztián - 2011.12.18.